Márkói-malom
Drucskó-malom 

Márkóhoz, pontosabban a területén lévő középkori településhez, Mesterihez köthető első malom-említés egy 1313.-ban kelt, a veszprémi káptalani által kiadott telepítési engedély, amelyben a káptalan a betelepülni szándékozó földesurat az elnéptelenedés ellen jobbágy betelepítésre, és malom-építésre kötelezte. Az hogy ez a malom pontosan hol lehetett, nem tudjuk, de falu északi határában két ággal eredő, Sédbe  csatlakozó egykor bővizű  Márkó patak a torkolata  ragyogó malom helyet kínált.

Nem véletlen hát, hogy ide, települt egy malom, a későbbi és a Drucskó-malom, és így nyerte el a nevét a felette magasodó „Malom-hegy”.  A  malomhely két irányból kapta a vizet, és a helybeli, 8-10 fokos rásegítő források biztosították, hogy a malom télen sem  „fagyott le, egész évben működhetett. Hosszú ideig a veszprémi káptalan (püspöki megye gazdálkodását irányító szervezet) tulajdona volt, majd Márkó községé. Jelenlegi nevét az utolsó üzemeltetőjétől kapta.

A németföldről 1730.-tól meginduló betelepedések miatt megnőtt a lakosság, mind több élelemre, lakóházra, ruházatra volt szükség. A gabonaőrléshez, az építés faanyag fűrészeléséhez, öltözködési gyapjúszövet feldolgozáshoz a vízimalmok jelentették a technikai hátteret.

 

A malom első építési koráról nincs pontos adatunk. Az I. katonai felmérés térképén (1782.-1785.) még nem ábrázolták a földmérők, de a II. felmérésen (1806.-1869.) már szerepel, a főmedret (vadárkot) és a malomcsatornát is feltüntetve. A malom helye a jelenleg látható épület környékén lehetett. 

 

Egy 1832. évi jegyzőkönyv szerint a malom Márkó helységéé, 2 db felülcsapott malomkerék hajtja, a vízkerekekre a vizet 1-1 zsilipes fa vályúval vezetik és „felhúzó táblás zuggója” (zsilipje)  60 lábbal előrébb van.

1893.-ban Bolgár Mihály a „Veszprém város meteorológiai viszonyai és kútvizeiről” írt könyvében a Séd forrásvidékérő írva, megemlíti, hogy a Herend feletti Hajagról eredő két ág, a szentgáli ággal Bándon egyesül, majd a csapberki forrásokkal kiegészülve, „Márkónál egy kisebb eret vesz fel”, és a forrástól eddig a 10 vízimalmot hajt meg. A séd további szakszán közel 50 malom működött még.

 

Márkó község a malmot rendszeresen megtartott árveréseken üzemeltetésre bérbe adta, 1923.-ban értékesítését érverésen hirdette meg. A malom ezután több kézen megy át. 1951.ben a többi malommal együtt államosítják, különbözőképpen hasznosítják. Ma is látható vendégforgalmi célú átalakítása, bővítése1987.-ben készült el. Évek óta nem üzemel, azóta állapot folyamatosan romlik.

Még látható a malom víznyeréshez beton duzzasztó Ebből indult, a vízgyűjtő befolyásával szemben, a zsilippel zárható malom csatorna, mely az „üzemi vizet” a malomkerekekre vitte. A malomárkot a malom átalakítása során betemették. A befolyásától jobbra alakították ki a 3 méter széles árapasztót, amely a nem hasznosított vizet a Sédbe, két lépcsős csillapítással (hogy a vadárkot kímélje) visszavezette. Most a malomárok híján, ezt a mai napig is rendeltetésszerűen, hibátlanul működő üzemmódot látjuk. Megállva itt, és zúgó vízesést csodálva megidézhetjük, a hajdanvolt, 2000 éves múltú zöldenergia hasznosító technikai remekművek, a vízimalmok csodás világát.

Összeállította: Magyar János építészmérnök, malomkutató